Főoldal | Történelem | Események | Sajtó / Prasa | Képek | Vendégkönyv

 

Derenk monográfia

Preambulum

                Derenk múltja, aza történelmi múlt, amelyből a derenki lengyel (górál) közösség identitása táplálkozik. Az 1717-től (megtelepedésüktől) 1943-ig (széttelepedésükig) egységes és zárt falusi közösség azonosságtudatának keresése vagy -.újraalkotása megfigyelhető a derenki lengyelség felfedezésében is. A környező településektől eltérő nyelvet beszélő, és egyéni kulturális jegyekkel rendelkező összetartó derenki lengyel közösség felhívta magára az 1960-as évektől a nyelvtudomány, az 1970-es évektől a néprajztudomány és a népi sajtó, az 1980-as évektől a történettudomány, az 1990-es évektől a kulturális antropológia és a lengyel kisebbségi önkormányzatok érdeklődését. Az 1990-es évek elején a Derenkről elszármazott idős emberek leszármazottai önszerveződésbe kezdtek, ettől kezdve már ne, külső személyek (tudósok, újságírók) azok, akik felelevenítik a falu történetét, hanem megindult egy belső önszerveződés, amelynek kiteljesedése az évente megrendezett Derenki Búcsú. Ennek az országossá vált rendezvénynek identitásteremtő szerep felértékelődött.
                Kis Ivett kulturális antropológus, aki derenki ősökkel büszkélkedhet, foglalkozott a derenki lengyelség identitás építésével, az ő kutatásai során felmerült kérdéseket tesszük fel mi is.
Ki a derenki?
Kevesen vannak már azok, akik Derenken születtek vagy oda házasodtak be vagy megélték a szülőfalujuk széttelepítését (1936-1943), akiket személyes emlékek fűznek a megszüntetett településhez, annak 20. sz-i múltjához. Az évről évre (1993-tól) megrendezett Derenki Búcsún egyre nagyobb számban jelennek meg a derenki leszármazottak, a Derenken születettek gyermekei, unokái, rokonai vagyis a fiatalabb korosztály, amely ragaszkodik a derenki lengyelség múltjához, keresik az 1943 után megszakadt kapcsolatokat, vagyis újra ismerkedik – immáron 15 éve – az egykori közösség. Tehát, ki a derenki? Az, aki felnőttként vagy gyermekként, de megélte a Horhy-féle kitelepítés csöppet sem könnyű és feledhető éveit, vagy a széttelepített derenkiek leszármazottai, akik a széttelepítés után derenkiek házastársai, gyermekei, unokái, rokonai lettek, akik évente egyszer, a Derenki Búcsúra látogatnak el a romfaluba ünnepelni, emlékezni, feltöltődni az ősök múltjával.
Mi a derenkiség?
A Derenken születettek, ma már idős emberek (60-an felüliek), és azok leszármazottai (50-en alattiak) a két korosztály között a derenkiség fogalmának más – más értelmezésével találkozhatunk, Az idősebbnek, a Derenken születetteknek konkrét emlékeik vannak, amelyek személyekhez és helyszínekhez kötődnek, ők az interjúk alkalmával és a Derenki Búcsúk találkozásain, rokoni összejöveteleken ezeket elevenítik fel. A közép korosztály (a derenkiek leszármazottai: gyermekek és unokák) esetében hiányzik ez a konkrét emléknyom. Számukra a hely másfajta emlékekkel és jelentéssel telítődik. Számukra Derenk az a hely, ahol a szülők, a nagyszülők, a lengyel ősök éltek, vagy egy szép tornai (felvidéki) természeti környezet, ahová érdemes eljönni, ahol jókat lehet kirándulni. De ők azok, akik életben akarják tartani Derenket, az ősök helyét és múltját. Ehhez segítségül hívják a 70-es 80-as évek könnyen befogadható tudományos eredményeit, a 2000-es évek forráskiadványait (egyházi anyakönyveit) és az internetes információkat (www. derenk.hu). A kutatók által leírt képhez igyekeznek igazodni.
A lengyel, a derenki vagy a derenki górál (lengyel) identitás a fontosabb?
                A többség nem szembesül nap, mint nap lengyelségével, vagy azzal a tudattal, hogy ősei Derenkről származnak, bennük csak ünnepkor, mint pl. a Szent László Nap vagy a Derenki Búcsú alkalmával fokozódik a lengyel és a derenki öntudat. Mindezért érdemes egymástól elkülöníteni a lengyel és derenki identitást. Hiszen a derenkiség tudata csupán az idősebb korosztály esetében telítődik konkrét tapasztalatokkal. Lengyel identitás megerősödéséről csak a 70-es évek tudományos eredményei és az elmúlt másfél évtized lengyel kisebbségi önkormányzatiságának tükrében beszélhetünk. Mivel a derenkiek számára a lengyel eredet nem volt teljesen egyértelmű, magukról úgy beszéltek, mint ahogy a könnyű magyar falvak lakói (Derenk szomszédai és az 1943 utáni szomszéd falvak is) emlegették őket, vagyis „tótok”-ként (szlávokként).
                Mára (2007-től, az anyakönyvi kutatások eredményeképpen) a podhalei és szepességi górálok három falujának (Biaŧka Tatrzaňska, Bukowina Tatrzaňska és Czarna Góra) temetőiben és anyakönyveiben talált 18. Sz-i derenki családnevek is a közös górál gyökerekről tanúskodnak. Derenk elszármazottai büszkén vallják és hiszik a górál (lengyel) és derenki közös 18.sz-i eredetet, amit a kollektív, magyar-lengyel tudományos eredményei is megerősítenek.
Mi lett a derenki lengyelség meghatározó identitáseleme?
                A derenki közösség azonosságtudat-kutatásában az 1960-as évektől három kategóriát emeltek ki: az etnikai hovatartozást, a nyelvet és a vallást. Elmondható, hogy a derenki közösség identitását jelző elemek közül az etnikai (lengyel) eredet mostanáig nem foglalt el jelentősebb szerepet sem az idősebb, sem a fiatalabb korosztály tudatában.
A lengyel eredettel való azonosulás csak az utóbbi másfél évtized, a lengyel kisebbségi önkormányzatok tevékenységének során került a felszínre. 2007-től pedig tudományos kutatások erősítik meg a górál (lengyel) azonosságtudatot, amit a Derenkről elszármazottak és leszármazottaik a múltbéli erdőkiélés ismeretében elfogadják, az büszkén hangoztatják és lengyelországi górál kapcsolatokat építenek ki.
                A derenki nyelv – noha sokan és sokáig nem voltak tudatában lengyel (górál) eredetével – az idős korosztály számára a derenkiség legfontosabb megkülönböztető jegyének számított. Félő, hogy ez a 18. sz. eleji archaikus lengyel (górál) nyelv holt nyelvvé válik, hiszen már - már csak egy tucatnyi Derenken született ismeri, beszéli, használja. Szomorú, de tényként kell kezelnünk, hogy a derenki leszármazottak már nem rendelkeznek (vagy csak passzívan) ezzel a meghatározó identitáselemmel.
                A derenki nyelv mellett, a derenkieket a vallásuk különböztette meg a környező magyar falvaktól. Derenk tisztán róm. katolikus volt. A nyelvvel (nyelvváltás, az alkalmazkodás kényszerűsége, az asszimiláció miatt) ellentétben a megváltozott körülmények között a derenkiek jobban ragaszkodtak a valláshoz. A derenki áttelepültek életében a vallásnak megmaradt a megkülönböztetett szerepe. Több évtizedes hallgatás után nem véletlen, hogy éppen a vallással, a Derenki Búcsú megszervezésével válik valóban intenzívvé a derenki múlt és a lengyel eredet felelevenítése, a páratlan derenki górál (lengyel) identiás reneszánsza.


Kis Ivett: Szellemfalu a múlt ösvényein. Identitásépítés a Sajószentpéteren élő, derenki eredetű lengyelség körében, Miskolc, 2004. (szakdolgozat, ME BTK Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék)

Lásd: Rémias Tibor: In memoriam Derenk I.
Miskolc-Bp., 2004. (egyházi derenki halotti anyakönyvek -1789-1943-), II.,
Miskolc-Bp., 2005. (egyházi derenki házasultak anyk. –1757-1943-), és III.,
Miskolc-Bp., 2007. (egyházi derenki kereszteltek anyk. –1724-1943-) és Janusz Kamockinak a podhalei és szepességi górálok körében végzett kutatásai (recens anyagok, anyakönyvek, temetők).

A 18.sz.-i derenki lengyel (górál) nyelv szótárának elkészítése még várat magára. Figyelem: az utolsó órákat éljük! Polonisták, hallgatók, derenki leszármazottak ne késlekedjenek!

<- menu

Dr.Rémiás Tibor
A jelenlegi fejlesztés alatt álló oldalon többnyire Veres András képei találhatóak.

Az oldal működéséhez a technikai hátteret a Comport Infotech az EU DOMAIN stratégiai partnere nyújtja.
A Lengyel anyanyelvü anyag szerkesztéséhez Fekete Dénes folyamatos segítségét köszönjük!