In memoriam Derenk II.

Preambulum

Tavaly jelent meg Rémiás Tibor „In memoriam Derenk” című forráskötete, amely egyházi halotti anyakönyvek tükrében értekezik Derenk falu lakosairól, akik 1717-től 1943-ig lengyel származásúak voltak. Most a szerző, a sorozat folytatásaként újabb kötetet jelentetett meg. Ezúttal a derenkieknek az egyházi anyakönyvekben bejegyzett házasságai kerültek feldolgozásra.
A sorozat első kötetének preambulumában röviden bemutattam Derenk lengyel telepes falu történetét, amely egykor mélyen a Magyar Királyság területén belül helyezkedett el. Az I. világháború befejezése óta a csehszlovák (immár szlovák) határhoz közel fekszik, olyan területen, ahol 1985-ben létrejött az Aggteleki Nemzeti Park. A magyarországi lengyel szervezetek – különösen az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (OLKÖ), valamint a helyi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei lengyel önkormányzatok és az őket tömörítő B.A.Z.-Megyei Lengyel Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége (B.A.Z.-LKÖSz) – az utóbbi években közösen törekszenek Derenk jelképes újraélesztésére. 2004-ben Derenk és környéke az OLKÖ és a B.A.Z.-LKÖSz gondozásába  került, amit a terület tulajdonosával, a Magyar Államot képviselő Észak-Magyarországi Erdőgazdaság Rt-vel aláírt szerződés szentesít. Elkészültek Derenk fejlesztési tervei. Többek között az erdővel benőtt temető felméréséről, a megtisztított temető sírjainak megjelöléséről. Az ide Derenki Búcsúra pedig elkészül a temetőhöz vezető ösvényt megszakító vízmosáson átívelő fahíd és egy kétszárnyú fakapu, amely a temetőt határoló kerítés kezdetét jelenti, valamint az előzőleg már felmért sírhelyek fakereszttel történő megjelölése.
A magyarországi lengyelség  egyik legfontosabb feladat, hogy a derenki még meglévő iskola épületét egyszerűsített formában újjáépítse. Itt kívánnánk bemutatni „nyitott kiállítás” formájában Derenk falu múltját, amely ettől kezdve a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára (MaLMúL) filiája lenne. Végső célunk a mai derenki romközség skanzenné nyilvánítása. Ezzel Derenk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságával történt egyeztetés értelmében a jövőben bekapcsolódik a térség történelmi-turisztikai vérkeringésébe.
Visszatérve a most megjelenő kötethez, szükségesnek vélem megjegyezni, hogy Rémiás Tibor történész kutatásai közé tartozik: a régió 18.századi agrártörténete, különösképpen a Bódva-folyó völgyének múltja, valamint az ott fekvő, lengyelek lakta Derenk település élete. Munkássága révén a derenki lengyelség országosan elismert szakértőjének számít. Eredményeit történészek, néprajzosok, szociológusok egyaránt jól hasznosíthatják. Kitartó és eltántoríthatatlan levéltári kutatómunkája elismerésre méltó, ami leginkább azzal magyarázható, hogy maga is derenki lengyel felmenőkkel dicsekedhet.
A derenki anyakönyvek tudományos feldolgozása, tudomásom szerint, még nem ért véget. Rémiás Tibor következő Derenkkel kapcsolatos munkája a kereszteltek egyházi anyakönyvének feldolgozása lesz. Így egymással összefüggő, zárt egészet fog alkotni a derenki egyházi anyakönyvek feldolgozása.  A „pars pro toto” elve esetünkben is érvényes, hisz ilyen összefüggésben új minőséget teremthet Derenk múltjának feldolgozása, mert a Közép-Kelte Európában élő más nemzetiségek sorsát is új megvilágításba helyezi.
Végezetül, érdemes figyelmet fordítani a kis, miskolci magánkiadó, a Dominium Könyvkiadó és a MaLMúL közös erőfeszítéseire, amelyeknek köszönhetően létrejön a  gondosan és ízlésesen megjelenő derenki forráskiadvány sorozat.
Személyes öröm számomra együttműködni a kiadóval és dr. Rémiás Tiborral,  a miskolci Herman Ottó Múzeum osztályvezető muzeológusával, aki a kezdetektől, 1998-tól  a fővárosban székelő MaLMúL-nak is munkatársa. A mostani, pénzügyileg néhéz időszakban meglepően sokat számít, ha kis cégek és intézmények, valamint magánszemélyek jól együtt tudnak működni és új, szellemi értékeket tudnak létrehozni.

<- vissza